mit is jelent nekem az utazás?

Kiskoromban, iskolásként gyakran nyaraltam Siófokon. Volt, amikor csak egy hetet; volt, amikor két hetet is. Ez mindig attól függött, hogy anyu mit tudott intézni a vállalati üdülési programban. Annyira a szívemhez nőtt Siófok és a déli part, hogy később, amikor a gimis osztálytársaim hívtak Badacsonyba vagy éppen Balatonfüredre, akkor nem is akartam menni egyáltalán.

Azt azóta sem tudom megmondani, hogy a Siófokhoz való görcsös ragaszkodásom vagy a többiekhez képest szerényebb anyagi helyzetünk miatt maradtam távol. Amikor elindult a suli szeptemberben, akkor már nagyon vártam, hogy találkozzam az osztálytársaimmal. Ugyanakkor volt egy rossz szájízem is, amikor én a balatoni élményeimmel kérkedtem. Mert ők a máltai, görög, spanyol vagy éppen tengerentúli nyaralásaikról számoltak be kitörő örömmel. Akkor úgy gondoltam, ez sohasem adatik meg majd nekem majd csak a partvonalról tekintem az eseményeket.

Utólag visszagondolva úgy érzem, ez volt az egyik motiváció abban, hogy elmélyedjek az utazás, a repülés világában. Hogy megmutassam, csak azért mert nem származom gazdag családból, attól még eljuthatok Hawaii-ra vagy éppen Sydney-be (el is jutottam és pont nem jelentett semmit). A második motivációm az, hogy az utazás, a nyaralás számomra egy másik dimenziót képvisel. Kilépek a napi mókuskerékből, a problémát mindössze az jelenti, hogy melyik programot melyik után nézzük meg, hol és mit együnk, mikor meneteljünk és mikor pihenjünk.

Egy helyszínt sokféleképpen lehet meglátogatni és egészen más élmények kapcsolódnak hozzá. Lehet utazni fapadossal, tömegközlekedéssel és a szabadstrandon pihenni. Vagy lehet utazni első osztályon, mindenhova taxizni, hétcsillagos hotelben megszállni, 3 Michelin-csillagos étteremben kajálni és privát gazeboban feküdni a tenger mellett. Én mindkettőt megengedhetem magamnak, de nekem összességében többet adott eddig, amikor a fapados verziót követtem. Úgy éreztem, hogy túljártam valakinek az eszén azzal, hogy megtaláltam az okos megoldásokat. Ez a harmadik motivációm.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindössze ez vezérel. Hiszen a negyedik legalább ennyire izgalmas. Mivel még nincs családom, ezért a hétvégéim általában szabadok, így sok időm van repülni. Már nem is annyira meglepő, amikor a barátaim, ismerőseim úgy keresnek meg, úgy írnak üzenetet, hogy amúgy itthon vagyok-e éppen. Ez azért vicces, mert némelyikük lényegesen több idővel és pénzzel rendelkezik mint én, mégsem mernek utazni Bécsnél tovább.

Én 1987-ben ültem először repülőgépen. Apu egyik kollégája nem vállalt el egy munkát Kelet-Berlinben. Apu sem akarta elvállani, de mivel a vállalat kifizette a repülést és a szállást, így apu és anyu úgy döntött, hogy kimegyünk az NDK-ba. Az útról magáról kevés emlékem maradt, de azt máig tudom, hogy odafelé Budapest-Berlin útvonalon repültünk egy Tu-154-essel, hazafelé pedig Berlin-Prága-Budapest útvonalon egy Tu-134-essel.

A következő repülésemre egészen 1999-ig kellett várnom. A Jorgos Travel utolsó évében jártunk, anyu a tavaszi Utazás kiállításon fizetett be egy akciós csoportos utazásra: busszal Budapest-Athén, utána Pireuszból komppal Kréta és Heraklionból haza repülővel Budapestre. A következő évben, 2000-ben Tunéziába repültünk. Egy hosszabb szünet után indul a következő, máig tartó fejezet: 2009 januárban már egyedül repültem Londonba. Akkori léptékkel mérve pár ezer forintból jutottam el egy kint élő barátomhoz. A korábbi repülőjegyárakhoz képest számomra felfoghatatlanul olcsó volt ez a kiruccanás.

Azóta 234.800 mérföldet, azaz 377.900 kilométert repültem. Több, mint kilencszer kerültem meg a földet. Ez elsőre soknak hangzik, ám jelenleg a világ leghosszabb repülőjárata SQ23 járatszámmal a New York-Szingapúr járat. Ez légvonalban 15.349 kilométert jelent. Ha ezt retúr repülöd, akkor már majdnem megkerülted a földet. Egyszer. Én még nem utaztam rajta, de nálam bakancslistás. Pedig mindkét városban jártam már.

Ezek a négy motiváció, ami engem mozgat. Rendelkezem annyi rutinnal, tapasztalattal, sztorival, hogy ezt megosszam másokkal. Hogy ebből pontosan mi sül ki, azt még nem látom. Egy, az utazásokban érdekelt baráti társaság? Egy portál, ahol mindenki megoszthatja élményeit? Egy utazási iroda? Akár mindegyik. A lényeg, hogy rólam szóljon. Ja és hogy valaki elvigyen ingyen Bora Borára. Lehetőleg a Delta. Nekik kényelmesebb a business class székük, mint az Air Tahiti Nuinak vagy a Unitednek.