mikor nem jár a kártalanítás repülőgép késése esetén az EU261 direktíva alapján?

A napokban egyre több járatról hallani, hogy több, mint 3 órás késéssel indult el vagy érkezett meg a célállomásra. 5 órát csúszott a milánói járat, egy nappal később jönnek csak haza a bázeli utasok és a római vakáció is 4 órával később startolt. Fárasztó és bosszús pillanatok utasként.

Több, mint 200 felszállást és leszállást éltem át eddig életemben; mindössze három alkalom volt, amikor a járat késése meghaladta a 3 órát. Ez csak azoknál a járatoknál releváns, ahol az induló vagy a célállomás az EU területén belül van (ld. EU261 rendelet). Az első ilyen esetem 2022. február 18-án volt, a Wizzair Budapest-Bari járata (W6 2361) csúszott meg több, mint három órával. A sors fintora, hogy a menetrendben utólag 2 óra 34 perc késést írtak, így a Wizzair nem volt köteles kártalanítást fizetni.

Nem sokkal később, 2022. május 20-án tapasztaltam meg a Ryanair hasonlóan lekezelő hozzáállását. Az aznapi Budapest-Koppenhága (FR 605) járatom 3 óra 35 perc késéssel érkezett meg Dániába. A Ryanair a saját kártalanítási eljárásában vis maiorra, azaz rajta kívülálló, elháríthatatlan okra hivatkozott. A részletek ismerete nélkül ezt nem hagytam annyiban, hiszen lényegében elvették a péntek estémet ezzel a késéssel.

Magyarországon a Kormányhivatalnál fogyasztói panaszt tettem a Ryanair ellen, amit ki is vizsgáltak. Ám S. Botond főispán úr és csapatának közbenjárása sem volt elegendő, hogy a Ryanair kártalanítást fizessen. Ezzel párhuzamosan a Ryanair az EU vitarendezési platformját ajánlotta fel, hogy ott folytathatjuk a küzdelmet, amit meg is tettem.

Annyit biztosan sikerült elérnem, hogy a Ryanair kénytelen volt egy brit jogi irodát felbérelni, hogy a saját álláspontját megvédje a vitarendezési eljárásban. Ami biztosan többe került, mint az én 250 eurós kártalanításom.

A történet röviden: a Budapest-Koppenhága járatomat az a gép repülte, ami menetrend szerint aznap egy Budapest-Palermo, valamint Budapest-Köln oda-vissza kört tett meg, ezután vitt volna engem Budapestről Koppenhágába. Ám Kölnből az ottani időjárási viszonyok miatt nem tudott időben felszállni a gép, így az időjárási körülmények önmagában 2 óra 26 perc csúszást okoztak.

Erre rakódott még rá további 1 óra 19 perc késés azért, mert a gép nem tudott felszállni Budapestről. Nem azért, mert műszaki hibája volt, hanem azért, mert a légiirányítás ezt nem tette lehetővé. A légitársaságok az általuk használt reptereken fel- és leszállási időablakot (slotokat) vásárolnak, ami egy adott idősávban teszik lehetővé a fel- és leszállást. Mivel a Ryanair Kölnből érkező gépe jelentős késéssel érkezett, így nem volt esélye az előre rögzített időablakban felszállni Koppenhágába. A légiirányítás pedig más járatok érkezése, időjárás, illetve egyéb okok miatt csak jóval később tette lehetővé a felszállást.

Az én érvelésemet arra alapoztam, hogy a saját járatom szempontjából teljesen irreleváns, hogy az adott gép milyen útvonalakat repült aznap. Hiszen a Ryanair megtehette volna azt, hogy egy tartalék gépet mozgósít és azzal teljesíti a Budapest-Koppenhága járatot. A Ryanair a védekezésében arra helyezte a hangsúlyt, hogy az extra kapacitásnak olyan mértékű pluszköltségei lennének, ami elviselhetetlen áldozatok vállalását jelentené (ld. C-294/10. sz. ügy). Illetve egy másik eset alapján arra is fény derült, hogy egy adott járaton valamilyen rendkívüli körülmény merül fel, akkor ez hivatkozási alapot teremt az adott gép következő három járata esetében is, hogy a légitársaság ne fizessen kártalanítást.

Rendkívüli körülménynek számít tehát az időjárás és a légiirányítás döntése is. És hogy mi lett a folytatás? Ugyan rettenetesen dühös voltam a Ryanairre, de pár hónappal később már ismét velük repültem. Hiába, az alacsony jegyár továbbra is vonzó maradt a szememben.

A harmadik hasonló esetem váratlanul pozitív eredménnyel zárult. Idén májusban egynapos városnézést tartottam Tel-Avivban (részletek, háttér itt). A késő esti Tel Aviv-Budapest járattal (W6 2328) terveztem hazajönni úgy, hogy hajnalban még Abu Dhabi-ban voltam. Maga a gép két órás késéssel érkezett és a légiirányítástól több, mint egy óráig nem kaptunk felszállási engedélyt.

A sztori vége kísértetiesen hasonlított arra, amit a Ryanair Budapest-Koppenhága járatán tapasztaltan. A Wizzair azonban korrekt volt, menetközben a légiutaskísérők elmondták, hogy az eredetileg tervezett gép hajtóművével gondok voltak, ezért egy tartalékgépet küldtek Tel-Avivba, emiatt alakult ki az első késés. Ennek részleteit nem ismerem. Az biztos, hogy még nem is szálltunk ki a gépből Budapesten hajnalban, én már leadtam a kártalanítási igényemet a Wizzair oldalán.

Négy nappal később meg is lepődtem, amikor a Wizzair jelezte, hogy kivizsgálták az igényemet, jár a 400 euró kártalanítás. Így ezúttal elmaradt a jogi útra terelés és valóban meg is érkezett az összeg tőlük. Mi a tanulság? Érdemes minden olyan esetben leadni a kártalanítási igényt, amikor 3 óránál többet késik a gép. Aztán majd eldől, hogy valóban jár-e a kártalanítás.